« Kétéltűek

Mexikói axolotl

Az axolotl Mexikóvárostól délre, a Xochimilco tóban és mellékcsatornáiban őshonos. Neve az azték nahuatl nyelvből származik, jelentése vízi kutya.

Mexikói axolotl (Ambystoma mexicanum) közeli rokona a tigris szalamandra (Ambystoma mavortium).

Mindannyian a farkos kétéltűek / Salamandroidea / Harántfogúgőte-félék családjába tartoznak. A tigris szalamandra lárvája (1.) olyan, mint egy kifejlett axolotl, de a szalamandra tovább alakul (2.,3), az axolotl viszont egész életét lárva állapotban éli le (1.) és szaporodni is így fog.

A lárva állapot azt jelenti, hogy megtartja a kopoltyúkat és az uszonyokat és nem alakulnak ki a kiálló szemek és a szemhéjak, mint a más felnőtt szalamandráknál. Az axolotl-oknál ezt gyakran úgy tekintik, mint egy visszalépést az evolúcióban.

Ha a tó, amelyben az axolotl él, kiszárad, abban az esetben elveszti a kopoltyúit és átáll a tüdővel való légzésre. Átalakulását tiroxin adagolásával lehet kiváltani, de nem javasolt, mert a szárazföldön kevésbé lesz életképes. Ha szárazföldi állatot szeretnénk, tartsunk inkább szalamandrát.


Az axolotl mérete: 30 cm
Életkora: 25 év.

Elhelyezése: 100 x 50 x 25cm akváriumban 4-6db kényelmesen nevelhető, egy gyenge szűréssel, félárnyékban, sok bújkálóval (mivel nincs szemhéja ami védené a szemét az erős fénytől).
Hidegvizi állat 16-20°C hőmérékleten kell tartani. Azi állott csapvíz megfelelő (pH 6,5-8,5). Talajnak használhatunk vastag sódert, sziklákkal kombinálva. Csak erős gyökérzetű robosztus növények alkalmazhatóak, különben az állat kitúrja azokat.

Etetése: férgekkel, csigákkal, rovarokkal, rákokkal és kis halakkal táplálkozik (tubifex, vörös szúnyoglárva, barna tücsök, viaszmoly lárva, földigilszta, csonti, marhaszív, máj). Emésztése néha 2 nap, de a szaporodni készülő állatok etethetők naponta is.



Színváltozatok:
Az axolotl a természetben általában vad színű (szürke, fekete pöttyökkel), a kereskedelemben viszont rengeteg színben (albínó, arany, fekete stb.) kapható. Az ivarérett fehér, arany, és albínó példányok lábujja barna, mintha koszos lenne. A sötétebb vad példányoknak világos színű a lábujjuk vége.


Az Axolotlokkal finoman, óvatosan kell bánni. Ha lehet, ne hálóval emeljük ki őket, hanem  próbáljuk kézzel befogni az állatokat, mert a lábuk illetve farkuk könnyen megsérülhet.

Ivari különbségek:
A klóáka a hímnél jobban kidudorodik, mint a nősténynél. A hímnek hosszabb a farka és hosszabb keskenyebb feje van, mint a nősténynek.


Tenyésztés:
Párzási időszakuk novembertől júniusig tart. Az ívás általában (a nyugalom miatt) éjszaka zajlik. A hím feromonokat bocsát ki, majd egy éjszaka alatt 25 spermakúpot is lerakhat az aljzatra. Ezek közül néhányat felszippant a nőstény a kloákájával. Nem sokkal ezután a nőstény 300-700 petét rak le a vízinövényekre.

Minden ikrának van egy zselatinos burka. Ez a burok kölcsönhatásba lép a vízzel, és néhány óra alatt megduplázódik az ikrák mérete.  Ha van az akváriumban egy nagy csomó jávai moha, akkor az ikrákat erre rakják. Ezután a moha kivehető, és egy másik, már beállt vizű akváriumba áthelyezhető. Erős szellőztetés szükséges az ikrák keléséhez.

Az élő embriók mozgása egy hét után már szabad szemmel is érzékelhető, de a kikelés ideje minimum két hét. A rossz ikrák könnyen észrevehetőek a szürkés színükről, illetve arról hogy nincs a belsejükben mozgás. Ezek jelentősen ronthatják a vízminőséget, ezért távolítsuk el őket. Ha nem elég erős a levegőztetés, akkor csináljunk naponta 10 %-os vízcserét.

Kikelés után ha túl sűrűn vannak, a lárvák könnyen felfalhatják egymást, ezért több akváriumba érdemes szétrakni őket.

Az első néhány napban sórákkal illetve apró szemű daphniaval lehet etetni őket. 2 cm-es (kb. 2 hetes) kortól adható nekik mikró, grindál, majd tubifex is, ezeket fel is lehet darabolni, így könnyebben ill. szívesebben fogyasztják. Másfél hónapos koruktól etethetjük őket szúnyoglárvákkal, marhaszívvel illetve májjal.

Híres a regenerációs képességéről, ha egy fiatal példány elveszíti a lábát, vagy kopoltyúját, az visszanő néhány hét alatt.