NÉHÁNY ALGAEVÕ ÁLLAT

Törpeszívóharcsa barna alga	Sziámi ormányosmárna ecset alga	Algázó géb ciano, fonál, zöld, ecset, agancs
Almacsiga barna alga	Theod Oxus ecset-, zöld- és barna alga	Zebra ecset-, zöld- és barna alga	Süncsiga ecset-, zöld- és barna alga
Neocardinia fajok zöld alga	Cardinia fajok ecset- és zöld alga

ALGÁSODÁS OKAI ÉS MEGSZÜNTETÉSÜK

Többnyire három okra vezethetõ vissza az algásodás:

1. Hiányos vagy rossz növényi tápanyag ellátás - Egy sûrûn beültetett akváriumban, melyben csak kevés halat tartunk elõfordulhat a nitrogén hiánya. Ebben az esetben a nitrogént nekünk kell pótolni a vízbe, ezzel elõségítjük a növények növekedését, így már az összes tápanyagot - köztük a nyomelemeket - is fel tudják használni.
   
   
2. Kedvezõtlen megvilágítás - Nem megfelelõ, vagy régi csövek (eltolódott spektrum), túl kevés vagy sok fény, nem megfelelõ idõintervallum.
   
   
3. Rossz vízminõség - Ha nitrátból sok van az algáknál túlburjánzáshoz vezet.
   Érdemes külsõ szûrõt használni és lassan átfolyatni rajta a vizet.

A nitrátszint csökkentése:

• sûrû vízcserével - Halaink a vizeletükkel és ürülékükkel káros ammóniát termelnek, amit a hasznos baktériumok nitritté, végül nitráttá alakítanak. A nitrát mennyisége folyamatosan növekszik, ettõl a halak kedvetlenek, étvágytalanok lesznek, gyulladt kopoltyúik lesznek végül fulladni kezdenek és elhullanak. A természetben ilyen problémával nem találkoznak. Ott általában 5mg / l alatt van a nitrát szint, mivel a növények felveszik azokat. Akváriumainkban, ezt csak nagyon erõs világítással (1 watt / l) , nagyon sok növénnyel, és nagyon kevés hallal tudnánk megvalósítani. Garnélák esetében az ideális érték a 0-5ppm. Az érzékenyebb fajok mindenképp "jelzik", ha tartósan 10-20 mg/l körül van a nitrát szintje. Nehezebben petésednek, és az újszülött garnélák száma megtizedelõdik. Ezért válik szükségessé a vízcsere, amelyet egy látványos akváriumban akár 2-3 naponta is végezhetünk, de egy kevésbé látványosban is hetente szükség van rá.
  
  
• kevés fehérje bejuttatásával (etetéskor a földre ne hulljon kajamaradék, ha nincsenek az aljzaton turkáló halaink).
• dús növényzet telepítésével (a gyorsan növõ növények nagy intenzitással veszik fel a nitrátot, mint tápanyagot).
• bomló szerves anyagok eltávolításával (porszívózás, takarítás).
  
• a külsõ szûrõben nitrátmegkötõ mûgyantával (SZAT), vagy felületaktív anyagok használatával (siporax, aktív szén).

Barna algák

A túl kevés fény a barnaalgák megjelenését okozza. Elszaporodásukhoz a túl kevés oxigén, vagy túl sok nitrát is hozzájárulhat. A barnaalgák vékony, barnás bevonatot képeznek az akváriumban elhelyezett tárgyakon (köveken, aljzaton). Intenzívebb fényviszonyok hatására gyorsan eltûnnek.

Zöld algák

A zöld algák az erõs fény hatására jönnek elõ. Elõször pontokban az üvegen, tereptárgyakon, növények levelein, majd vastag, nehezen levakarható réteggé fejlõdnek. Ezek az algák akkor szaporodnak el, amikor az akváriumban kialakul a biológiai egyensúly. Gyakran jelentkeznek új akváriumokban is, az üzembe helyezés után kb 3 héttel. Az ilyen algafoltok azt jelzik, hogy egészséges környezet van az akváriumban, s a jelenlétük nem okoz problémát. Van néhány hal és csiga, mely szívesen fogyasztja el õket, de csak addig számíthatunk az algaevõ harcsák segítségére, amíg nem túl nagyok a csomók. Zöld algák ellen a fény csökkentése a megoldás, de nem idõtartamban, hanem intenzitásban. Ha nem kap elég fényt, eltûnik elég hamar, ezután gyakori vízcserével helyreállíthatjuk az egyensúlyt.

Fonalas algák

A nagyon kiegyensúlyozott akváriumokban szoktak megjelenni. Hosszú, halványzöld szálaik ráakaszkodnak a növényekre. Sem az akvárium mûködésének, sem lakói egészségének nem ártanak, de mielõtt behálózzák az egész akváriumot. Nekünk kell kézzel eltávolítani õket, levágjuk és kivesszük az akváriumból az érintett leveleket. Ezeket az algákat a Sziámi algaevõ hal, kis mennyiségben megeszi. A kemény víz és CO2 hiányának megszüntetésével is számûzhetõk a fonal- és ecsetalgák az akváriumból. Fontos, hogy az utántöltéshez használt vizet (keménység) ellenõrizzük. Egyes esetekben ioncserélt-, vagy ozmózissal lágyított vizet is használhatunk.

Ecset algák

Fekete színûek, a levelek szélére vagy a dekorációra telepednek, majd fokozatosan minden létezõ felületet belepnek. Egyes fajtájuk kis csomókat alkotnak. Megszabadulni nagyon nehéz tõlük. Legjobb lenne levéllel együtt letépni õket és hypóval fertõtlenítve az akváriumot újraindítani, de sok akvarista nem teheti meg ezt. Az algaevõ halak és csigák is segíthetnek, de további teendõkre is szükség van. Csökkenteni kell a nitrát szintet sûrû vízcserével, és a tápozást. A víz vastartalma csak 0,1 mg/l legyen!

Fõleg alacsony pH érték mellett szokott elõforduni az ecsetalga. A meszes aljzat a karbonát egyensúlyt megbontja (CO2 helyett HCO3-), ekkor az ecsetalga állománya csökken. Ezt igazolja az is, hogy Dél-Amerikai sügéres akváriumban már elõfordult az ecsetalga, míg a zúzott korall aljzattal bíró Tangnyika-tavi medencékben nem.

Az erõs CO2 adagolás, csökkenti a pH-t, de ez nem az algákat veszélyezteti, hanem a növényzetet serkenti gyorsabb növekedésre, ami aztán az algák vesztét okozza. Ugyanez a folyamat zajlik le akkor is, ha a CO2 az akváriumi állatok anyagcseréjébõl vagy szerves összetevõk bomlásából keletkezik.

Mivel a bakteriális fertõzés is kedvez az algáknak. A hidrogén-peroxidos, vagy enzimes kezelés szintén csökkentheti az algák fejlõdését.
A növényeket csak az akváriumon kívül fertõtlenítsd (pl merítsd 20%-os hypós vízbe kb 2 másodpercre és gyorsan mosd le)!

Végsõ esetben a réz kiirtja az ecsetalgát, és néhány algaölõ szer is bizonyos mértékig hatásos ellenük, de soha nem véglegesen. A réz néhány akváiumi növényt is károsít (pl. Myriophyllum és Vallisneria), így használata óvatosságot igényel. Van viszont számos kivétel, melyre a réz nagyjából hatástalan pl. Echinodorus, Cryptocoryne, Anubias, Microsorum és sok más faj. A rezes kezelés elõnye, hogy az akváriumi dekoráció és a növények a helyükön maradnak. Vannak növények - pl. a Cryptocoryne fajok - melyekre kifejezetten jó hatással van a rézkúra, míg az érzékeny algák kipusztulnak. Amit ki kell halászni a medencébõl, az a halak és garnélák! A kúra hatásossága érdekében a rézkoncentrációt 0.5 mg/l szintre kell emelni és tartani 7-10 napig. A réz legkönnyebben réz-szulfát fomájában adagolható. A kezelés elsõ szakaszában nagyobb mennyiséget kell adagolni, mivel a növények hasznosítják azt vagy más vegyületek kötik meg. Azért, hogy ezekbõl a fölösleges vegyületekbõl minél kevesebb legyen jelen a vízben a kezelés elõtt érdemes aktív szenes elõszûrést végezni vagy egy nagyobb vízcserét csinálni. A halak a kezelés után csak akkor tehetõk vissza az akváriumba, ha visszaállt a kezelés elõtti rézszint. Ez fõleg a pontyfélékre és elevenszülõkre vonatkozik, mivel õk érzékenyebbek a rézre mint más halak. Ugyanez igaz a csigákra és más gerinctelen állatokra is. Pár halcsalád, pl. a sügérek kevésbé érzékenyen reagálnak a rézre és ha nehezen megoldható az áttelepítésük, akkor a medencében maradhatnak.

Vörös algák

A tengervizes akváriumokban szoktak feltûnni, ha megbomlik a víz ásványisó-egyensúlya. Pelyhes, ritkábban szálas, vörös bevonatot képeznek a dekoráción. Elszaporodásuk oka a túlzott mértékû szilikáttartalom lehet. Szerencsére van egy jellegzetes gyantaféleség, mely a szûrõberendezésbe helyezve eltünteti a vörös algákat. A puhatestû gastropodák (az Astrea és Turbo nemzetséghez tartozó csigák) könnyen véget vetnek a vörös algák terjeszkedésének. 10 liter vízhez 1 csigát lehet számítani. Ezeket az algákat a Sziámi algaevõ hal megeszi.

Kék algák (cyanobaktériumok)

Édesvízben és tengervízben egyaránt nyúlós szõnyeggé szaporodnak, fõleg a talajon, s színük a sötétzöldtõl a sötét vörösig különbözõ árnyalatú lehet. Elszaporodásuk a víz magas nitrát- vagy foszfortartalmát jelzi. Cyanobaktériumok normális körülmények között is elõfordulnak minden akváriumban, csak nagyon kis mennyiségben. A szaporodásukat a fényerõ hirtelen növelése vagy a víz összetevõinek hirtelen megváltozása is kiválthatja. Nitrogénforrásul a légköri nitrogént használják fel. Így amikor a legtöbb alga „nitrogénéhségben” szenved, a kékalgák akkor is képesek szaporodni. A kék algákat leszívócsõvel ki lehet szippantani az akváriumból és a víz minõségének javításával hosszú távon is megszüntethetjük a problémát (sûrûbb vízcsere, akvárium szellõztetése, levegõpumpa beüzemelése, felszín erõs hullámoztatása).

HÁRTYÁK A VÍZ FELSZÍNÉN

		Bakteriális vékony fehér hártya, melynek a felülete berepedezik pl ha lemezes kaját szórunk rá. Az .Eisenbacteria (Iron baktériumok) okozzák. Megszûntetésében segíthet egy levegõpumpa beüzemelése, aktív szén használata, vagy különbözõ felszínleszívó szerkezetek. A só kiírtja. Pl ha gömbmoháink vannak, azokat tegyük külön egy sós vizes fürdõbe, pár napra. A gömbmoha szereti a sót, de a többi növény nem bírja sajnos.
		Olajosnak tûnõ összefüggõ (fehérje hab) réteg, ami gyakran zöldes színûvé válik az algáktól. A felületét lehetetlen megtörni az ujjunkkal. Eltávolítható konyhai papír törlõvel, ezután egy hatalmas 80%-os vízcsere, és bevezetni egy erõs szivattyút a keringés javítására. Valamint érdemes Easy Carbot adagolni a növényeknek (CO2 helyett).

A felületi szennyezõdéseket EHEIM SKIM 350 felszín tisztítóval is el lehet tábolítani. Használható tengeri és édesvizi akváriumokhoz